2018. december 31., hétfő

Lezárás II.


Kedves Olvasók!

Ezzel a bejegyzéssel blogom véget ér. Remélem, nagyon sok örömöt szerzett nektek a blog olvasása és a képek nézegetése is. Még tartogatok erre a bejegyzésre pár bemutatkozó videós témát, amik az előző bejegyzésekből kimaradtak, és végül az egészet lezárom pár humoros szöveggel. Fogadjátok nagy érdeklődéssel!

  Angol közlekedés

Mindenki jól ismeri az Egyesült királyságnak ama furcsa közlekedési szokását, hogy a közlekedés a bal oldalon folyik, az itteni gépkocsik kormánya pedig a jobb oldalon található. A brit autóipar is sok érdekes és furcsa autómodellel örvendeztetett meg minket az évtizedek során. Nekünk is sok különlegességet sikerült fényképeznünk utazásunk során. Most következzen eme ritka furcsaságokból egy érdekes bemutató a folytatásban!

Egy régi Rolls-Royce robog Cambridge utcáin


Egy Morgan-modell Cotswoldsban

MG Midget


Ez nem beállított felvétel: Cotswoldsban tényleg lehet egymás
mellett ennyi Triumph sportkocsit fotózni!






Triumphok Burton-on-the-Water utcáin


Mini Morris


Egy bizarr, háromkerekű jármű Totnesből


Caterham 7-es Truróból és az elején található embléma

Tipikus angol sportok

Angliának két jól ismert sportja van: a krikett és a krokett, amelyek nevük hasonlósága ellenére teljesen különböző sportok! Most ezeket szeretném röviden bemutatni.

Krikett

Ebben a sportban a játékosok egyóriási terleten szóródnak szét, amelynek csak kis részét teszi ki a középső, zöld terület, amelynek egyik végén az egyik csapatból feláll egy dobó-, a másik végén pedig egy ütőjátékos. A dobójátékos elhajítja a krikett-labdát, az ütőjátékosnak pedig minél messzebre kell elütnie a krikett-ütővel. Eközben a többi játékos a zöld felületet körülölelő nagy térben áll, és megpróbálja elkapni a labdát. Az a csapat nyer, amelyik több elkapást hajt végre.
Az Audley End mellett sikerült távolról elcsípnünk egy krikett-meccset:
A krikett-meccsek érdekessége, hogy órákig, akár fél-, vagy egy teljes napig is eltarthatnak!
Így igazi kikapcsolódás lehet egy ilyet megnézni!

Krokett

Ezt a sportot egy kis felületen játsszák. A játékosok feladata, hogy ütőkkel vezessék át a labdát kis kapukon keresztül egy meghatározott irányt követve, egészen addig, amíg el nem találják a fordító rudat, ami egy fába vert cövek, onnantól kezdve visszafelé kell végigvezetni a labdát a pályán. 
Mi is kipróbáltuk ezt a sportot, szintén az Audley Enden. Itt van róla egy kép:


Akit a részletes játékszabályok érdekelnek, az látogasson el a www.ketaklub.hu/kulteri.html oldalra!

Arthur király köve, Stonehenge

Ebben a részben két lenyűgöző kőkori síremléket szeretnék bemutatni nektek.

Cornwall és Devon környékén mindenfele Arthur király nyomaira bukkantunk, mert előszeretettel neveztek el róla különféle objektumokat, történelmi látványosságokat.

Ezek egyike a házunk közelében lévő hegyen álló Arthur király köve. A legenda szerint Arthur király földre tepert egy óriást, akinek a könyöke, amint földre esett, nyomot hagyott az egyik kövön. Igazából ez egy sokkal korábbi, újkőkori temetkezési hely, amelynek képét itt láthatjátok:  


Angliában lépten-nyomon találhatók különböző kőkori emlékek, de ezek közül kétségkívül leghíresebb a Stonehenge, amelyet az egész világon annyian ismernek, mint a Taj Mahalt, a Kínai Nagy Falat vagy a Szabadság-szobrot. Éppen az utosó napon, hazafelé menet sikerült még elcsípnünk. Régebben egészen a közelében le lehetett parkolni, de ma már kb. 3 km-re van tőle a parkoló, és vagy gyaloglunk, vagy felszállunk az oda vivő túltömött buszokra. Mi először sétáltunk, utána buszozttunk, amitől majdnem lekéstük a repülőt! A kőkori emléket rengeteg ember látogatja az egész világról, ezért az egészet körbekerítették, hogy senki se tehessen kárt benne. A sok ember miatt a jó fotók készítése is elég nehézkesnek bizonyult, de,mint a következő képeken láthatjátok, sikerült! 



Az előtérben lévő nagy követ ,,Heel Stone"-nak vagy ,,Friar's Heel"-nek nevezik,
a kör közepéből abba az irányba nézve megmutatja a nyári napforduló napján a Nap felkeltét


Búcsú

Ezennel elérkeztünk az egész blog végéhez. Mindig szomorú dolog elbúcsúzni valamilyen dologtól, ezért, hogy kicsit felvidítsalak titeket, szeretnék mutatni pár, az utazásunk során talált humoros feliratokról szóló képeket.

Egyszer Cotswoldsban, amikor elsétáltunk egy házi kedvenceknek szóló termékeket árusító üzlet előtt, a kirakatban különböző kutyáknak szóló rágcsálnivalókat találtunk. Közülük soknak a neve nagyon vicces volt, ezért szeretnék mutatni belőlük egy kis válogatást!










Brixhamben a kikötő melletti sétányon egy kiskocsiban volt egy tábla, amely bemutatta, hogy a brixhami halászok a kifogott hal alapján tudtak következtetni az időjárás változásáról. A lehetőségek közül néhány nagyon vicces, ezért szeretném nektek is bemutatni a táblát.


Az egyik szupermarketben pedig olyan pingvines csokikat vettünk, amelyeknek a hátulján különböző angol pingvines viccek szerepeltek kérdés-felelet formában. Utoljára szeretném bemutatni ezeket a vicceket, első képen a kérdéseket, második képen a feleleteket!





Ezekkel a poénokkal zárul le az egész blogom. Remélem, hogy nagyon élvezetes volt nektek a képek nézegetése, és az esetleges poénokon is jókat kacagtatok! Utolsó kívánságként arra kérlek titeket, hogy a bejegyzés alá írjátok le, ogy mennyire tetszett ez a blog, miket élveztetek benne jobban és kevéssé, a végére pedig írjátok le a blog értékelését 1-től 10-ig!

Most már csak annyi, maradt, hogy kijelentsem:

bejegyzéseimnek ezennel VÉGE. 

Lezárás I.

Az általam készített blogbejegyzések sora hamarosan véget ér. Ez az utolsó előtti bejegyzés, így kezdjetek el gondolkodni, mennyire tetszett ez az egész blog. Ebben a blogban írni fogok egy nagyon érdekes és különleges múzeumról, ami egy világörökségi helyszín, a következő, utolsó bejegyzésben pedig még érintek pár kimaradt bemutatkozó videós témát, és elbúcsúzom tőletek. Most akkor következzen a bejegyzés!

A blaenavoni bányászmúzeum

Kezdjük is el a lezárást, először is egy nagyon sokszínű és látványos múzeummal, amely a Walesben található Blaenavon városában és környékén élő bányászok életét mutatja be.
A walesi szén a 18-20. században nagyon értékes volt, így már 250 évvel ezelőtt is nagyon sok bányászt küldtek a vidékre. Eleinte még a felszínről ki lehetett nyerni az értékes anyagot, de később már nagyon mély bányákat kellett ásni a megszerzéséhez. A bányászok nyomorúságos körülményeiről majd a későbbiekben írni fogok, most egyelőre magát a múzeumot mutatom be.

A múzeum igazából két épületből áll: az első egy, a szén és a vas feldolgozását bemutató épületegyüttes volt, ami korábban vaskohóként működött.
Így néznek ki az említett épületek:

A bal oldali épületek a kohók és a hozzájuk tartozó csarnokok, a jobb oldali pedig egy érdekes lift,
amivel úgy emelték fel a nehéz tárgyakat, hogy a másik oldalán lévő tartályba vizet engedtek

Az épületekben volt pár, vas és szén bányászásával és megmunkálásával foglalkozó eszköz és tábla, de nekem az a rész tetszett a legjobban, ami bemutatta a bányászok életkörülményeit az egyes korszakokban. Az ezt bemutató épületet a következő kép jobb oldalán láthatjátok:


És itt vannak a kiállítás által bemutatott korszakok:



Mint látható, a 18. század végén még egészen kellemes életet élhettek a bányászok kényelmes ággyal, finom kajával és meleg tűzhellyel, deeeeeeeeee...






Mint látható, pár évtizeddel később a körülmények SOKKAL borzalmasabbak! Kényelmetlen ágyak (de sokaknak a földön kellett aludniuk!), kevés és rossz minőségű étel, újságpapírral burkolt falak! Mondjátok csak: lennétek szívesen ezekben az időkben bányászok? Hát...nem hiszem!



A XX. század elején, ahogy elkezdődott a technikai fejlődés, a bányászélet is úgy vált élhetőbbé: az ágy kényelmesebbé, az ennivaló fogyaszthatóbbá, és az áram elérhetőbbé!






A technikai cuccok tárháza bővült (már lemezjátszó, varrógép és mai kinézetű kerékpár is van!), és az ágy kényelme is sokat nőtt a II. világháború idején.






A XX. század közepén tovább nőtt a technikai fejlettség (már tévé, zongora, sőt hajszárító is van!), az ágyak kényelme, és az étel is nagyon ínycsiklandónak látszik!




Mint látható, a bányászkorszak legvégén (az 1960-as években) a bányászok már olyan kényelemben és jólétben élhettek, mint az akkori átlagemberek.

A bányamúzeum másik épületrésze az eddig látottól pár kilométerrel odébb helyezkedett el. Itt működöttt a blaenavoni szénbánya, amit egyszerűen csak ,,Big Pit"-nek (szó szerint ,,Nagy Gödör") hívtak. Kívülről így néz ki:
Az épületben volt egy kis kiállítás, ami bemutatta a bányászok életét, de nekem legjobban az a rész tetszett, amikor egy ember vezetésével lemehettünk a föld alá, a volt bányákba!
A föld alatti bányarendszerről nem tudok képeket mutatni, mert az ember elmondása szerint akár egy kis elektromos szikra is berobbanthatja a lenti gázokat! (Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy régen a bányászok kanárimadarakat vittek le a mélybe, mert azok a robbanásveszélyes gázok érzékelésekor csipogni kezdtek, s így el tudtak menekülni a bányászok.) Viszont ezt kárpótolhatja, hogy az ember nagyon sok érdekességet mesélt a bányászok életéről!
Eleinte a gyerekeknek is kellett dolgozniuk a bányákban, méghozzá egészen fiatal koruk óta, teljes vaksötétségben. Még gyertyát is csak pénzért a bányatulajdonostól kérhettek! Ráadásul a hét hat napján, hétfőtől szombatig tologatták a csillét megállás nélkül, és vasárnap sem volt pihenőjük, mert akkor meg vasárnapi iskolába kellett járniuk!
 De a 19. század közepén megtiltották a gyerekeknek és a nőknek a bányákban való munkát. Ennek az volt az oka, hogy a férfiakkal vegyesen dolgoztak, és a bányajáratokban uralkodó iszonyú hőség miatt gyakran teljesen meztelenre vetkőztek, ami sértette az akkori idők prűd viktoriánus vezetőit!
Ekkortól a bányákban lovakat is kezdtek használni a csillék mozgatására, és a bányászok évente két hét szabadságot kaptak. Érdekesség, hogy ezt a szabadságot a lovak is megkapták, akik, miután a sok hónapnyi sötétben töltött munka után először láttak napsütést és zöld füvet, teljesen zavarba jöttek. Utána viszont olyan boldogok lettek, hogy amikor végre letelt a két hét szünet, úgy kellett nagy nehezen összefogdosni a lovakat, hogy visszavihessék őket a munkába!

Ezzel a bejegyzésem véget ér. Arra kérlek Benneteket, hogy az utolsó bejegyzésben írjátok meg nekem, mi a véleményetek erről a blogról, mert az lesz az utolsó!