A blaenavoni bányászmúzeum
Kezdjük is el a lezárást, először is egy nagyon sokszínű és látványos múzeummal, amely a Walesben található Blaenavon városában és környékén élő bányászok életét mutatja be.
A walesi szén a 18-20. században nagyon értékes volt, így már 250 évvel ezelőtt is nagyon sok bányászt küldtek a vidékre. Eleinte még a felszínről ki lehetett nyerni az értékes anyagot, de később már nagyon mély bányákat kellett ásni a megszerzéséhez. A bányászok nyomorúságos körülményeiről majd a későbbiekben írni fogok, most egyelőre magát a múzeumot mutatom be.
A múzeum igazából két épületből áll: az első egy, a szén és a vas feldolgozását bemutató épületegyüttes volt, ami korábban vaskohóként működött.
Így néznek ki az említett épületek:
 |
| A bal oldali épületek a kohók és a hozzájuk tartozó csarnokok, a jobb oldali pedig egy érdekes lift, amivel úgy emelték fel a nehéz tárgyakat, hogy a másik oldalán lévő tartályba vizet engedtek |
Az épületekben volt pár, vas és szén bányászásával és megmunkálásával foglalkozó eszköz és tábla, de nekem az a rész tetszett a legjobban, ami bemutatta a bányászok életkörülményeit az egyes korszakokban. Az ezt bemutató épületet a következő kép jobb oldalán láthatjátok:
És itt vannak a kiállítás által bemutatott korszakok:
Mint látható, a 18. század végén még egészen kellemes életet élhettek a bányászok kényelmes ággyal, finom kajával és meleg tűzhellyel, deeeeeeeeee...
Mint látható, pár évtizeddel később a körülmények SOKKAL borzalmasabbak! Kényelmetlen ágyak (de sokaknak a földön kellett aludniuk!), kevés és rossz minőségű étel, újságpapírral burkolt falak! Mondjátok csak: lennétek szívesen ezekben az időkben bányászok? Hát...nem hiszem!
A XX. század elején, ahogy elkezdődott a technikai fejlődés, a bányászélet is úgy vált élhetőbbé: az ágy kényelmesebbé, az ennivaló fogyaszthatóbbá, és az áram elérhetőbbé!
A technikai cuccok tárháza bővült (már lemezjátszó, varrógép és mai kinézetű kerékpár is van!), és az ágy kényelme is sokat nőtt a II. világháború idején.
A XX. század közepén tovább nőtt a technikai fejlettség (már tévé, zongora, sőt hajszárító is van!), az ágyak kényelme, és az étel is nagyon ínycsiklandónak látszik!
Mint látható, a bányászkorszak legvégén (az 1960-as években) a bányászok már olyan kényelemben és jólétben élhettek, mint az akkori átlagemberek.
A bányamúzeum másik épületrésze az eddig látottól pár kilométerrel odébb helyezkedett el. Itt működöttt a blaenavoni szénbánya, amit egyszerűen csak ,,Big Pit"-nek (szó szerint ,,Nagy Gödör") hívtak. Kívülről így néz ki:
Az épületben volt egy kis kiállítás, ami bemutatta a bányászok életét, de nekem legjobban az a rész tetszett, amikor egy ember vezetésével lemehettünk a föld alá, a volt bányákba!
A föld alatti bányarendszerről nem tudok képeket mutatni, mert az ember elmondása szerint akár egy kis elektromos szikra is berobbanthatja a lenti gázokat! (Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy régen a bányászok kanárimadarakat vittek le a mélybe, mert azok a robbanásveszélyes gázok érzékelésekor csipogni kezdtek, s így el tudtak menekülni a bányászok.) Viszont ezt kárpótolhatja, hogy az ember nagyon sok érdekességet mesélt a bányászok életéről!
Eleinte a gyerekeknek is kellett dolgozniuk a bányákban, méghozzá egészen fiatal koruk óta, teljes vaksötétségben. Még gyertyát is csak pénzért a bányatulajdonostól kérhettek! Ráadásul a hét hat napján, hétfőtől szombatig tologatták a csillét megállás nélkül, és vasárnap sem volt pihenőjük, mert akkor meg vasárnapi iskolába kellett járniuk!
De a 19. század közepén megtiltották a gyerekeknek és a nőknek a bányákban való munkát. Ennek az volt az oka, hogy a férfiakkal vegyesen dolgoztak, és a bányajáratokban uralkodó iszonyú hőség miatt gyakran teljesen meztelenre vetkőztek, ami sértette az akkori idők prűd viktoriánus vezetőit!
Ekkortól a bányákban lovakat is kezdtek használni a csillék mozgatására, és a bányászok évente két hét szabadságot kaptak. Érdekesség, hogy ezt a szabadságot a lovak is megkapták, akik, miután a sok hónapnyi sötétben töltött munka után először láttak napsütést és zöld füvet, teljesen zavarba jöttek. Utána viszont olyan boldogok lettek, hogy amikor végre letelt a két hét szünet, úgy kellett nagy nehezen összefogdosni a lovakat, hogy visszavihessék őket a munkába!
Ezzel a bejegyzésem véget ér. Arra kérlek Benneteket, hogy az utolsó bejegyzésben írjátok meg nekem, mi a véleményetek erről a blogról, mert az lesz az utolsó!
Ezzel a bejegyzésem véget ér. Arra kérlek Benneteket, hogy az utolsó bejegyzésben írjátok meg nekem, mi a véleményetek erről a blogról, mert az lesz az utolsó!
A bányászok a fizetésükből ételt-italt a bányatulajdonos boltjában tudtak vásárolni. Itt költötték el a teljes bérüket. Úgyhogy gyakorlatilag koszt-kvártélyért robotoltak embertelen körülmények között.
VálaszTörlés